Chapter 7! Megfontolt döntés.*

*Cecillia szemszöge*

- Lia. - sóhajtott. - Lennél a barátnőm?
- Persze! -válaszoltam boldog hangon, és Harry magához ölelt. Arcát tincseim közé temette, majd mélyen szippantott belőle.
- Imádlak. - mondta mosolygós hangon, és elemelte kobakját. Csak kuncogtam egyet, és segített leülni a plédre. Egy nagy fonott kosárba nyúlt, és kivett belőle két poharat.
- Gyümölcslé, vagy Pezsgő?
- Ilyen korán nem szeretnék pezsgőt inni, gyümölcslé. - mutattam rá a narancsos Hohes-C dobozára.
- Rendben. - Megragadta egyik kezébe a poharat, a másikba pedig a dobozt, és erősen koncentrálva szájából kikandikáló nyelvvel, megpróbált úgy tölteni, hogy ne csöpögjön félre.
- Tessék. - Nyomta kezembe a teli töltött poharat. Neki akart veselkedni az ő poharának is, de mind a kettőt kivettem kezéből és egy gyors mozdulattal, áttöltöttem a doboz tartalmát.
- Köszönöm. - motyogta és egy húzásra megitta az egészet. Letette a poharat, és egy nagy sóhajtás után hátradől a pokrócon.
- Olyan gyönyörűek a felhők. - mondtam és végig pásztáztam az eget.
- Nálad egy kicsivel sem. - morogta és tekintetét rám szegeztem. Én is letettem poharam, és hosszan elnyúlva hozzá bújtam. Kezemet mellkasán keresztül arca másik oldalához vezettem, amit finom mozdulatokkal simogatni kezdtem. Néha csak halkan felmordult, és volt hogy óriásiakat sóhajtott. Amikor már nem bírta tovább, rám nézett, majd homlokát enyémhez érintve megcsókolt.
Mikor szétváltak ajkaink, és magamhoz tértem mámorító csókjából. Csak szuszogott egy-kettőt, és hatalmas tenyerével tincseim közé túrt. Belebizsergett minden egyes porcikám, már majdnem belefulladtam szerelme tengerébe, de valaki megragadta kezem és kihúzott onnan. Egyszer csak abba maradt az ölelés, a cirógatás, s ezt igazán furcsállottam. Nagyon jól eset minden egyes érintése. Csak bámult rám, és sóhajtott egy nagyot. Nem tudtam mit mondjak, ezért csak szimplán megkérdeztem a bennem köröző kérdést.
- Miért hagytad abba? - Csak elmosolyodott, és karját derekamon át emelve újra magához ölelt.
- Szeretlek Lia. -motyogta, s lehunyta szemeit.
- Én is téged. - kuncogtam.
- Harry? - suttogtam nevét. - Ma beszéltem anyuval, és mesélte,hogy apu nagyon mérges rám. - szomorodtam kicsit el.
Harry lassan kinyitotta szemeit és rám nézett.
- És anyukád? Ő nem volt mérges?
- Nem ő nem volt. Megkérdezte, hol vagyok és, hogy jól vagyok-e, és én illedelmesen válaszoltam.
Harry kérdően nézett rám.
- Mit mondtál neki, kinél vagy? - mosolyodott el.
- Azt, hogy nálad.
- És szerinted anyukád, és apukád nem beszéltek össze?
-Áh nem, néha már anyu sem bírja aput. Már megesett, hogy beadta a váló keresetet, de a mi érdekeinket nézte, és mégsem váltak el. Apu nagyon kemény nevelést kapott a nagyiéktól és mi még keményebbet kapunk. Azt mondta apu, hogy nem fogja ott elrontani ahol nagyiék. Hát, már elrontotta. - Harry csak figyelmesen hallgatott, mind addig amíg meg nem kordult gyomrom.
Harry a fonott kosárba nyúlva előkeresett egy szendvicset, majd kezembe nyomta.
- Köszi. - mosolyogtam rám, mire ő arcomra nyomott egy puszit.
- Nincs mit, Drága! - vigyorgott.
Kezeim közé fogtam a szendvicset, majd beleharaptam, és végül lenyeltem. Ezt párszor megtettem, míg el nem fogyott. A szép, napos idő ez idő alatt hamar beborult. A bárányfelhőket felváltotta a viharfelhő. Lassan hullani kezdtek az esőcseppek, míg egy az orromon landolt.
- Azt hiszem indulnunk kellene. - nézett rám Harry.
- Lehetséges. - helyeseltem.
Felálltunk, majd extra gyorsasággal szedtünk össze mindent, és rohantunk a kocsihoz. Csomagtartóba bedobtuk a pokrócot, és a kosarat. Ezután gyorsan beszálltunk a kocsiba.
- Nagyon eláztál? - vigyorodott el a barátom.
- Nem látszik? - mutattam végig a csurom vizes ruhámon.
- De, csak gondoltam udvarias leszek. - nevetett fel.
Játékosan belebokszoltam vállába, mire ő úgy tett, mintha fájna neki. Mindketten nevetésben törtünk ki, azután elindultunk.
Miután hazaértünk, kiszálltunk, és a házba mentünk. Felmentem a szobába, és kivettem néhány ruhadarabot, amiben este lehetek. Menten a fürdőbe vonultam, és lehámoztam magamról az elázott ruhákat. Beálltam a zuhanykabinba, majd megengedtem a forró vizet. Olyan 10 perc alatt végeztem, és magamra vettem a száraz, tiszta ruhadarabokat. Az ajtóhoz sétáltam, majd vissza mentem a szobába. A szobát sötétség borította, így halkan, és fürgén a takaró alá bújtam. Utánam nem sokkal később Harry lépett be, majd az ágy másik felére sétált, és betakarta magát. Közelebb férkőzött hozzám, így teljesen egybesimultunk. Arcát nyakamba fúrta, amit csókokkal halmozott el.
- Jó éjt szépségem. - súgta fülembe.
- Neked is.

U.i.: Nem lett a legjobb, de most csak ennyit tudtam "összekaparni". Véleményeket várok, hisz így tudom, hogy érdemes-e folytatnom, vagy sem. Remélem azért tetszett! További szép napot! :) xx..

Írók:

• Szentgyörgyi Adrienn. x
• Juhos Jázmin. x